Fenoman kalandjai - I. rész

Fenoman és a vizitdíj

Kovács Mátyás sokak szerint olyan életet él, mint bárki más. Egy áruház parkolójában dolgozik, mint parkolóseprő.
- Olyan vagyok, mint bárki más. - mondogatja Matyi
De, ha a helyzet úgy kivánja, Matyi átváltozik Fenomanné!
- Senki nem tudja, ki is vagyok valójában, kivéve hű szolgámat, Albertet.

- Én vagyok Albert. Én szoktam mosni Fenoman ruháját, hogy ne csökkenjen a renoméja.

- Matyiként a nők kinevetnek, de Fenoman bátorsága, meg ruhája lenyűgözi őket. Ez jó! - vallotta be Matyi.
- De béna ez a Matyi, bezzeg a Fenoman! - A G-pontról azt hiszi, hogy az egy szektor az áruházban. - a nők véleménye Matyiról.
- Milyen bátor, hú! - Milyen tiszta a ruhája. Vajon ki mossa? - Biztos jó az ágyban! - a nők véleménye Fenomanről.
A kétféle véleményben felfedezhető jelentős különbség az, ami miatt Matyi vállalja a kettős élettel járó hercehurcát.

És most lássuk, mire is képes Fenoman.
- Átöltöztem Matyiból Fenomanné! Nosza, csinálok valamit, ami kompatibilissá tesz nevem viselésére.
Aznap este valaki átírta a vizitdíjas csekkek összegét 300 forintról 30 forintra. Ennek köszönhető Ágika néni boldogsága.
- Ágika néni, 300 forint lesz. Nofene, ez meg mi? Úgy látom mától csak 30 forint a vizitdíj! - szólt a doktor úr.
- Ez biztos Fenoman volt! Így tudok venni a macskámnak eledelt, mert azt szereti. Köszönöm Fenomenális ember! - ujjongott Ágika néni.
És ez csak egyetlen hőstette volt Fenomannek, ami miatt sokan tisztelik őt. Kovács Mátyást pedig továbbra is csak az anyja szereti.