Éhes, mint a farkas, alias farkaséhes
A közmondások természetéhez hozzátartozik, hogy inkább népi megfigyelések eredményeképpen alakultak ki, semmint tudományos vizsgálatok következtében, MTA javaslat alapján. Kivételek azonban itt is akadnak.
Példának okáért itt van rögtön egy: Éhes, mint a farkas.
Hangzása alapján ez is közönséges közmondásnak tűnhet, azonban a látszat, vagy ebben a konkrét esetben a hangzat, ismét csal.
A közmondások természetéhez hozzátartozik, hogy inkább népi megfigyelések eredményeképpen alakultak ki, semmint tudományos vizsgálatok következtében, MTA javaslat alapján. Kivételek azonban itt is akadnak.
Példának okáért itt van rögtön egy: Éhes, mint a farkas.
Hangzása alapján ez is közönséges közmondásnak tűnhet, azonban a látszat, vagy ebben a konkrét esetben a hangzat, ismét csal.
Dr. Kerekovits Bendegúz (a képen). Így hívták, azt az embert, akitől eredeztetjük eme mondást, és aki korát jócskán megelőzve vetette be először a géntechnológiát állatorvosi praxisa keretében. A XVIII. század derekán élt hősünk, akinek fő kutatási területét az élelem megszerzésére irányuló belső késztetés, röviden az éhség megfigyelése alkotta. Annyira fel tudta mérni a különböző élőlények éhségérzetét, hogy még az indiánok is nevet adtak neki: Wahatao Appappa, ami annyit jelent: Az ember, aki jól fel tudja mérni az éhségérzetet, csak sajnos ide messze lakik, s így nem tudom, hogy most egyek-e rögtön, vagy ráérek később. A hab a tortán, hogy még dél-afrikai törzsek is névvel illeték Bendegúzt, ami így hangzott: N'bng M'bamang, ami a következőt jelenti: Kárpát medencei állatorvos, akinek még az indiánok is nevet adtak, kár, hogy azonban a jelentős távolság miatt segíteni nem tud nekik.
Kerekovits doktor sokak szerint egy ufó támadás következtében lett az, aki lett, de itt ne a Lettországban őshonos lettekre gondoljunk, hanem arra, aki lett Bendegúz. THE MAN, aki útjára indított egy közmondást, ami azért nem kis dolog. Tehát mivel földi ember, pláne akkoriban, nem tudta jól felmérni, hogy ki, vagy mi mennyire éhes, nem is terjedt el erre még kifejezés. Ez tette akkortájt a hétköznapok szerves részévé - valamint a feminizmus teljes hiánya - a következő párbeszédet:
„-Anyjuk, éhes vagyok, hozzá valamit!
-És szívem, mennyire vagyol éhes?
-Mit tom én, de ahhoz eléggé, hogy jól szájon vágjalak, ha nem sietsz!” - (a szerző maga is szégyelli, hogy egyáltalán leírt ilyet, de ne szépítsünk a történelmen, köszönöm)
Most már láthatjuk mekkora problémát orvosolt valamelyest a mi doktorunk, hiszen mennyivel kedvesebb is lett volna ez a válasz: „Kérdésedet köszönöm drágám, kedvességedet jól példázza megható érdeklődésed, s hogy válaszoljak is: a dr. Kerekovits-féle skálán farkaséhes vagyok, szóval sipirc, de sebtiben!”
A vizsgálat menetéről sajnos nem sok minden maradt meg az utókornak. Egyes források szerint Bendegúz doktor 176 állatfajta, köztük feltételezhetően a bagoly, a bárány, a bálna, valamint a politikus éhségszintjét mérte meg. Érdekesség, hogy míg a vadállatoknál a hagyományos élelem élvezett prioritást, addig a politikus-félék családja a nemesfémből készült vizsgálati eszközök láttán heves vihogásba kezdett és megnyalta azokat mind egy szálig.
A farkas győzelme egyébként azóta is megkérdőjelezhetetlen, ezt igazolja egy belga üzletember, bizonyos Francois Predhomme esete. Francois az egyik EU-csúcs ebédlőjében szólta el magát: Pacsirtaéhes vagyok! Erre a többi jelenlevő kinevette őt, és hogy elmagyarázzák neki a különbséget, először összecsukták 8 éhes pacsirtával, majd 8 éhes farkassal. A balga belga ekkora már megértette a különbséget, emlékeinkben pedig úgy marad meg, mint aki életét adta a tudományért.
Kerekovits doktor sokak szerint egy ufó támadás következtében lett az, aki lett, de itt ne a Lettországban őshonos lettekre gondoljunk, hanem arra, aki lett Bendegúz. THE MAN, aki útjára indított egy közmondást, ami azért nem kis dolog. Tehát mivel földi ember, pláne akkoriban, nem tudta jól felmérni, hogy ki, vagy mi mennyire éhes, nem is terjedt el erre még kifejezés. Ez tette akkortájt a hétköznapok szerves részévé - valamint a feminizmus teljes hiánya - a következő párbeszédet:
„-Anyjuk, éhes vagyok, hozzá valamit!
-És szívem, mennyire vagyol éhes?
-Mit tom én, de ahhoz eléggé, hogy jól szájon vágjalak, ha nem sietsz!” - (a szerző maga is szégyelli, hogy egyáltalán leírt ilyet, de ne szépítsünk a történelmen, köszönöm)
Most már láthatjuk mekkora problémát orvosolt valamelyest a mi doktorunk, hiszen mennyivel kedvesebb is lett volna ez a válasz: „Kérdésedet köszönöm drágám, kedvességedet jól példázza megható érdeklődésed, s hogy válaszoljak is: a dr. Kerekovits-féle skálán farkaséhes vagyok, szóval sipirc, de sebtiben!”
A vizsgálat menetéről sajnos nem sok minden maradt meg az utókornak. Egyes források szerint Bendegúz doktor 176 állatfajta, köztük feltételezhetően a bagoly, a bárány, a bálna, valamint a politikus éhségszintjét mérte meg. Érdekesség, hogy míg a vadállatoknál a hagyományos élelem élvezett prioritást, addig a politikus-félék családja a nemesfémből készült vizsgálati eszközök láttán heves vihogásba kezdett és megnyalta azokat mind egy szálig.
A farkas győzelme egyébként azóta is megkérdőjelezhetetlen, ezt igazolja egy belga üzletember, bizonyos Francois Predhomme esete. Francois az egyik EU-csúcs ebédlőjében szólta el magát: Pacsirtaéhes vagyok! Erre a többi jelenlevő kinevette őt, és hogy elmagyarázzák neki a különbséget, először összecsukták 8 éhes pacsirtával, majd 8 éhes farkassal. A balga belga ekkora már megértette a különbséget, emlékeinkben pedig úgy marad meg, mint aki életét adta a tudományért.
A képeken a pacsirta és a farkas látható étkezés közben. Azért látszik...