Bella varázslatos hajnalra ébred. A reggeli napfény apró fénycsóvái úgy simogatják testét, mint ahogy a szerelmes tangó táncosok egymást Buenos Aires esti mulatóiban. A fényt még csak szokja szeme, a pupillája egy farkasember gondolkodásának lassúságával áll át a fokozódó fényviszonyra.
„Jack nem egy észlény, de nem van szőr a mellkasán” – kalandozik el egy pillanatra Bella szerelmetes gondolatainak labirintusában.
„Az Edward meg szerintem lehet buzi, különben nem hajtogatná állandóan, hogy mi nem lehetünk együtt soha se nem. Azt is egyre kevésbé veszem be, hogy vámpír, hiszen azok nem gyémántragyogású Michalengelo szoborrá válnak a napból származó, a Földig több milliárd kilométert megtevő izé, röviden a napfény hatására, hanem mindinkább szénné égnek és lehet felsepregetni utánuk. Habár a temetés – hamvasztás dilemmát ebből kifolyólag náluk nem kell túlpörögni, adja magát a szituáció.” – kuncogott egy kicsit Bella egyszerű vidéki lányos poénján, meg örült, hogy ilyen okos és szerethető főhősnő lett belőle.
Ahogy éppen ezek a dolgok jártak csöppnyi agyában, egy gonosz vámpír éppen besurrant a szobájába, hogy véget vessen élete fonalának.
- Vááá, jöttem! Bosszút állok a vámpíron, aki miattad hallt meg az első részben. – tudatta jövetele célját már rögtön találkozásuk legelején az éppen a szobába betoppant vámpír a megilletődött lánnyal.
- Worldbe szerkesztem ezt a blog bejegyzést és a gondolatjel/enter kombináció hatására automatikusan bekapcsolt a felsorolás funkció. Egyszerre vicces és bosszantó, hogy nem akartam a margótól messzebb írni, mint eddig, és aztán még is az lett, habár a történet szempontjából ennek jelentősége nincs. A párbeszéd alant folytatódik, megjegyzésem remélem nem kavart össze.
- Jujjj! Nincs értelme az életemnek. A férfi, akit szeretek, lehet meleg, de legalábbis gyémántszínű vámpír, ami nagyjából ugyanaz. A halál számomra ajándék! Ide harapj! – mutat rá egy ciánkapszulára a cseles Bella.
- Várj csak kicsi lány! Az ott nem a te tested egy olyan tájéka, ahonnan állkapcsom nyomásának hatására a vért a szájamba pumpálja szervezeted vérellátásért felelős szerve, a szíved, hanem egy méreg kapszula, ami felborítja hormonháztartásomat, aminek hatására elvesztem kapcsolatomat a világgal és meghalok. – szólt bölcsen az agyoniskolázott vámpír férfiú.
- Akkor kezdenem kellene félni, ugye?
- Igen, mert meghalsz!
De ebben a pillanatban Edward beugrott az ablakon át és megölte a vámpírt.
- Szervusz Bella! Szeretlek, de nem szexelhetünk, mert akkor magasabb besorolást kapna az ORTT-től a film és elesne nagyjából 500 millió dollártól a filmtársaság.
- Ó, csak ez a baj! Már kezdtem azt hinni, hogy meleg vagy! – lelkendezett Bella és átölelte megmentőjét.
Viszont ekkor jött az újabb csavar, amivel fokozódik a bonyolultság a mű vonalvezetésében:
Megérkezett a helyiségbe Jack, a félmeztelen farkasember, aki simán a lépcsőn sétált fel Bella emeleti szobájába és kettő halk, de mégis farkasemberesen férfias kopogtatás után lépett be.
- Bella, válasszál engem! Én átszerződtem Kovihoz, velem lehet hancúrozni. Meg naponta gyantáztatom mellkasom!
- Hát jól van Jack. – válaszolta Bella és ott hagyta magára Edwardot, meg a profitorientált filmtársaságot.
The End – múmia nem is volt benne, pedig a cím alapján azt lehetett sejteni. Újabb csavar!
